Tápanyag-ellátás

Az erőteljes, egészséges növekedéshez minden növénynek tápanyagokra van szüksége. Az ültetőközegben található készletet a növények gyorsan elhasználják ezért pótolnunk kell a tápanyagokat. A szabadföldi növények táplálásáról is gondoskodnunk kell, mivel kerti tevékenységeink során megszakad a természetes körforgás. A levágott füvet, a lehullott lombot, a kikapált gyomokat összegyűjtjük, nem helyben bomlanak le, az elhordott tápanyagokat pótolnunk kell.
A tápanyagokat a növények gyökéren és levélen keresztül képesek felvenni; a fő forrás a gyökéren keresztüli felvétel. Levélen keresztül általában kiegészítő táplálás történik, pl. hiánybetegségek esetén. A talajból történő tápanyagfelvételt több tényező is befolyásolja, mint hőmérséklet, fény, víz, talajnedvesség, talajszerkezet és talajkémhatás. (A növények általában 4-8 pH közötti talajban élnek, a legkedvezőbb a pH 6,5. Ez az érték a tápanyagfelvétel szempontjából az optimális. Erősen savanyú talaj pH értéke kisebb mint4,5, az erősen lúgosé nagyobb mint 9.) A levélen keresztül történő tápanyagfelvételt befolyásolják a levél jellemzői, pl. szőrözöttsége, viaszbevonata, kora, valamint a levegő hőmérséklete, páratartalma. A levélen keresztül történő táplálás hatása gyorsan megmutatkozik.
Néhány nagyon lassan növekvő, érzékeny növény csak nagyon ritkán igényli a tápanyag-utánpótlást, de a gyorsan, erőteljesen fejlődők rendszeresen, nagyobb mennyiségű pótlást kívánnak. A növények tápanyag-felhasználása méretüktől is függ, a növény növekedésével arányosan nő tápanyagigénye. A túlzott, vagy nem megfelelő tápanyag-ellátás minden növény számára káros. Vannak úgynevezett sóérzékeny növények, amelyek károsodással reagálnak, ha talajukban felesleges só halmozódik fel. A sófelhalmozódás elsősorban a túlzott (felesleges) vagy a nem a növény igényeinek megfelelő összetételű tápanyag kijuttatásakor következik be.
A tápanyagokat, makro-, mezo- és mikroelemeket a növények különböző mennyiségben és arányban használják fel fejlődésükhöz. A makroelemek, a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K) nagyobb mennyiségben szükségesek, mint a mikro- vagy más néven nyomelemek.

Nitrogén:
A nitrogénre a növénynek a klorofill-képződéshez van szüksége, a nitrogén elengedhetetlen a hajtások, levelek növekedéséhez, zöldtömeg képzéséhez. Hiánya miatt lassul a növekedés, a levélzet sárgás-zölddé válik (klorózis), majd sárgul, megbarnul és lehull. Az első tünetek inkább az idősebb leveleken jelentkeznek. A növény növekedése lassul, a növény satnyul. A nitrogén a talajban gyorsan mozog, a túlzott nitrogén-adagolás a növényt károsító hatása mellett a talajvizet is szennyezi. A nitrogén túladagolása csökkenti a virágzási hajlamot, a növények szövetei fellazulnak, nagyobb zöldtömeget fejleszt, ezáltal nő a párologtatása, vízigénye, csökken az ellenállóképessége a kórokozókkal szemben és a környezeti hatásokkal (hőmérséklet, fagy) szemben is. A gyümölcstermő növényeknél a túladagolás mértékétől függően akár el is marad a termés.

Foszfor:
A foszfor serkenti a generatív részek (virágzat és magvak) képződését, erősíti a gyökérzetet. A talajban gyakorlatilag nem mozog, felvétele erősen függ a talaj pH-jától. Hiányát jelzi a gyenge gyökérzet, a kevés virág, illetve a levélerek, szárak pirosodása, barnulása, az idősebb levelek lilásra színeződnek. Túladagolása miatt mikroelem-hiány (pl. cink, vas, mangán, réz) alakulhat ki a növényekben, a növény nitrogénhiány jeleit mutatja.

Kálium:
A kálium erősíti a sejtfalakat, szabályozza a vízháztartást, növeli a növény ellenállóképességét, szárazságtűrését, a vesszők beérését segíti, virágképződést fokozza. Hiánya elsősorban az idősebb leveleken látszik, a levélzet széle barnul, pöndörödik, hullik.

A forgalomban lévő összetett tápoldatok címkéjén az összetételt egy 3 számból álló számsorozat adja. Ez a fő összetevők mennyiségét mutatja. Az első szám a nitrogéntartalmat adja meg, a második a foszfor (foszforpentoxid P2O5), a harmadik a káliumtartalom (káliumoxid K2O).
A 3 fő tápanyag mellett a növényeknek elengedhetetlen szükségük van mezo- és mikroelemekre is, amelyek kis mennyiségben, de nélkülözhetetlenek az egészséges fejlődéshez, erősítik a növény ellenállóképességét, szárazság- és fagytűrését, a virág- és terméskötődést, a színintenzitást fokozzák.

Magnézium:
A magnézium nélkülözhetetlen a fotoszintézishez. Hiánya először az idősebb leveleken jelentkezik, a levélerek közötti világos foltok keletkeznek, az erezet zöld marad.

Vas:
A vas a növényi anyagcsere-folyamatért felelős enzimek alkotórésze, nélkülözhetetlen a klorofillképződéshez. Hiányát a fiatal levelek sárgulása jelzi, különösen meszes talajon gyakori.

Bór, réz, mangán, molibdén, cink:
Kis mennyiségben, de nélkülözhetetlenek az egészséges fejlődéshez, erősítik a növény ellenállóképességét, szárazság- és fagytűrését, a virág- és terméskötődést , színintenzitást fokozzák. Hiányuk a fejlődés lassulását, a virágzás elmaradását, aprólevelűséget, a télállóság csökkenését, satnya gyökérzetet okoznak. Az egyes mikroelemek hiányát talaj-, növényelemzéssel lehet biztosan kimutatni, de néhány tünet ráirányíthatja figyelmünket a problémára. A mangán hiányát jelzi, ha a fiatalabb levelek erei közötti rész világosabb színűvé válik, de a növény zöld marad. A molibdénhiány tünetei a nitrogénhiányéra hasonlítanak. A bór hiánya gyengíti a sejtfalképződést, a növekedési pontokon (hajtáscsúcs) jelentkezik, rothadás vagy száradás formájában. Cinkhiány foszfor-túladagolás mellett jelentkezhet. Rézhiány esetén a növény növekedése lassul, az új levelek színe kékeszöld vagy kifehéredett, a növény lankadt.

Liebig féle minimumelv

Liebig 1840-ben fogalmazta meg a minimum-törvényt, mely szerint a növények növekedését, virágzását, a termés mennyiségét és minőségét mindig az igényekhez képest legkisebb mennyiségben jelenlevő tápanyag határozza meg. A növény a legkisebb mennyiségű tápelem arányában veszi fel a többit is. Ez azt jelenti, hogy ha egy elemből hiány van a talajban, a növény fejlődését ez korlátozza.
(A Liebig elmélet nem csak a tápanyagokra, hanem minden környezeti tényezőre is igaz, tehát megfelelő táplálás mellett a fényt, hőmérsékletet és vizet is biztosítani kell a növény számára az egyenletes fejlődéshez.)

Fontos, hogy a mikroelemek kelatizált formában legyenek. A kelátképző biztosítja, hogy a tápanyagok a növény számára felvehető formában maradjanak. A túladagolt kelátképző a víz kalciumtartalmát is vízoldhatóvá teszi, így lágyítja az öntözővizet.

A fő összetevők arányától függően nitrogén-, foszfor- vagy kálium túlsúlyos tápanyagról beszélünk, amelyekkel különböző növénycsoportok igényét elégíthetjük ki. Például a levelükkel díszítő növények magasabb nitrogéntartalmú tápot igényelnek, a virágzó növényeknek a foszfor és kálium magasabb arányát kell biztosítani. A kaktuszoknak és szukkulenseknek nitrogénszegény összetételre van szükségük, mert a nitrogén-túladagolás a szöveteket fellazítja, ami a kaktusz pusztulásához vezethet. Az örökzöld növényeknek sok magnéziumra van szükségük, hogy lombozatuk színe a fajtára jellemző maradjon. A csüngő növények, mint pl surfínia, lobélia, bakopa, farkasfog és a citrusfélék vasérzékeny növények, kiemelt vas-utánpótlás nélkül sárgulnak, nem fejlődnek.

Tápanyag-utánpótlás, de milyen formában?

Az üzletek polcain nagyon sokféle tápanyagot találhatunk, szilárd, folyékony, táprúd- és tabletta formában. A szilárd műtrágyák használata nehézkes, cserepes növényekhez csak feloldás után tudjuk használni. A kertben be kell kapálni, és csapadékhiányos időben nem hatásos. Érzékeny, a talajfelszín közelében húzódó gyökérzetű növényeknél, mint pl. rododendron, a gyökérzet megsértése nélkül nem tudjuk a talajba bedolgozni. A táprudakat és -tablettákat a cserép falánál nyomjuk a földbe, az öntözés hatására oldódnak, de sajnos a földben a tápanyagszint egyenetlen lesz, a koncentrált helyeken gyökérsérülést is okozhat. A gyökér a tápanyagdús terület felé törekszik, nem egyenletesen szövi be a cserepet, ládát.

A jó minőségű folyékony tápoldatok, mint a Vitaflóra termékcsalád, használata több előnnyel jár. A tápoldat kimérése egyszerű, az oldatot közvetlenül az öntözővízhez adjuk, amiben az azonnal tökéletesen elkeveredik. Az összes tápelem vízoldott formában van, a növény rögtön felveszi és hasznosítja ezeket, a kezelés eredménye gyorsan, már 2-3 nap után látszik. Az öntözővízzel történő rendszeres kijuttatás a talajban egyenletes tápanyagszintet eredményez, a gyökér nem kényszerül a tápanyagok felkutatására, ezáltal egyenletesen fejlődik. A növények mindig megfelelő időben a kellő mennyiségű tápanyaghoz jutnak. Az egyenletes adagolással elkerülhető a lökésszerű, pillanatnyi tápelem túladagolás, a növényt nem éri stresszhatás.
A növénycsoportok igényének megfelelő összetétel használatával a növény minden szükséges tápelemet a szükséges mennyiségben megkap, a talajban nem marad felesleg.

A tápanyagutánpótlás általános szabályai
A növények tápanyagigénye a fejlődési időszakban megnövekszik, a nyugalmi időszakban azonban csökken, ennek megfelelően a vegetációs időszakban gyakrabban, a nyugalmi időszakban ritkán tápoldatozzunk. A növények nyugalmi időszaka nem mindig télre esik, ez fajtánként változó.
Beteg növényeket nem szabad tápoldatozni, kivéve, ha a betegség oka a tápanyaghiány.
A kiszáradt növényeket először tiszta vízzel öntözzük meg. Száraz földlabdára ne öntsünk tápoldatot!
A tápoldatozás egyenletesen történjen, ha időszakonként egyszerre sokat adunk, utána hosszabban semmit, a növények gyengévé válnak, a kártevőkkel szemben kevésbé ellenállóak.
A növény beszerzésekor, mindig kérdezzünk rá a növény tápanyagigényére. Minden növénycsoportban vannak kivételek, például egyes pálma- és páfrányfélék sóérzékenyek, csak fele mennyiségű Levéldísznövény tápoldat adagolása javasolt.
Átültetés, átrendezés után két hétig ne tápoldatozzunk! Hagyjunk időt a növénynek, hogy megszokja új környezetét!


A web oldalon található valamennyi információ a Vitaflóra Kft. tulajdona.
Copyright © 2006-2015, Vitaflóra Kft., Minden jog fenntartva.

Webmester: webmaster@vitaflora.hu